       | Svédasztalos, nem különösképpen említésre méltó reggelink után tettünk egy jó nagy sétát a Napos Part tengerpartján. Nevével ellentétben a hely inkább felhőkkel fogadott, és a hideg időjárás miatt egyelőre elhalasztottuk a Fekete-tengerbe való fürdőzés céljából történő bemenetelt. A tengerpart érdekes kettőséget mutat: több helyen rendezett napágyak, pihenőhelyek, koktélbárok, míg máshol lezárt és rothadó mólók, szeméttel telehintett homokdombok várják az idelátogatókat. Visszafelé már a Napos Part szállodai során jöttünk. Hamar realizálódott, hogy nem más ez, mint egy nagy "szállodafalu": mintegy 200 hotellel (amelyben van vadiúj, és Todor Zsivkov korát idéző is), sok bazárral és turistacsapda-étteremmel. Pénzváltás után még az ég is ránk szakadt; útközben be kellett húzódnunk egy útba eső szálloda előterébe. Miközben forró cappuchino-t szürcsöltünk, mélyen elgondolkodtunk azon, hogy jó helyre jöttünk-e nyaralni? Lassan vége a második napnak, és hideg van, meg özönvíz… Fél négy van és ebédelünk a szállodánk tőszomszédságában lévő Aruba bárban. (Messzebb nem merünk menni, mert félünk a további esőzésektől. Most épp nem esik, csak dörög az ég). Vegyes grilltálat rendelünk, ami valamiért cseréptálban érkezik. Kebapcse (bolgár darált, sült hús, de a Balkánon, Kis-Ázsiában mindenhol fogyasztják), Kjüfte (darált húsgombóc sütve), csirkesaslik és kolbász helyezkedik el rajta, jó nagy mennyiségben. Köretként sült krumplit kérünk és sopszka-salátát (a bolgárok nemzeti salátája: siréne sajtból készül, ami hasonló a Fetához, friss paradicsomból, uborkából, vöröshagymából, a tetején egy olajbogyóval), és itt meg kell említenünk egy furcsa bolgár sajátosságot: a köret mindig előbb érkezik, mint maga az étel. Erre egyáltalán nem találtunk semmilyen magyarázatot. Grilltálunk egyébként valamilyen gombás szószban levitál, aminek szintén nem értjük az okát. 1 kg hús és 2 üveg sör elfogyasztása után egy kicsit kellett azért pihennünk, majd ismét erőt vettünk magunkon, és felpattantunk a Dotto nevű kisvonatra (pontosabban vonatcabrio-ra) és újból bevitettük magunkat Napos Part központjába. Az egész hely most úgy nézett ki, mint egy vidámpark: hangos zene mindenhol, ordítozó angolok és bolgárok, attrakciók, sergők, késdobálók, szállodák, striptease bárok, bazárok, árusok minden mennyiségben (a nagy divatmárkák utánzatait, divatcuccokat, strandattribútomakat lehet itt főleg megkapni, illetve souveníreket is minden mennyiségben), Steak House-ok. Még egy három méteres kígyóval és egy krokodillal is találkoztunk: gazdáik a velük való lefotózkodást tekintették a kenyérkereseti forrásuknak. Legközelebb kiállok a nagynénémmel, gondoltam. A bolgár étteremmarketing úgy néz ki, hogy mész az utcán, jön veled szembe egy ember, aki elkezd ordítozni feléd, majd megfogja a karod, és beráncigál a hirdetett étterembe. „Just a drink, sir” – és már a rabja is vagy a turistalehúzó étteremcsapdának. Svéd zászlók, norvég menük, „Shepherd’s Pie” és English/Scandinavian Breakfast – hirdetik a transzparensek. Remekül érzem magam – de jó itt Bulgáriában! Dacból bedobok azért egy bolgár palacsintát, amibe sajtot és sonkát adnak. Sehol a világon nem ettem ilyet. |
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
