HTML

Extrém Szakács projekt (2006-2016)

Az "Extrém Szakács" a világ extrém- és jellegzetes helyein Paprikás Csirkét főz a magyar kultúra tiszteletére. Emellett kalandozik és felfedez - itthon és külföldön. Légy Te is részese a folyamatnak! E-mail: elnokseg@lucullusbt.hu

Fotók

Videók

Partnerek

Budapest-Makó Rali

2006.09.10. 12:20 lucullus

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I. nap

 

06.40-re van megbeszélve a találkozó a nővéremmel – ő visz ki a Hajógyári Szigetre, ahonnan a Budapest-Makó verseny hamarosan elrajtol. Szokásomhoz híven kések. Utálok korán kelni, főleg, hogy előző este későn feküdtem le, hisz az út előkészítésével foglalatoskodtam Tibivel. Nővérem gyermekei - három is van – álmoskásan battyognak elő. Szerintem mindjárt tovább folytatják a durmolást az autóban, de a világért sem szeretnék elmulasztani a Kis Kunsági Futam 120 tiri-tarka, agyontuningolt verdáját, amelyek hamarosan útra kelnek, hogy önfeledten száguldozzanak a magyar sivatagban. Odaérünk. A rajt az N 4782.626 – E1902.925 GPS koordinátákon helyezkedik el. A Hajógyári Sziget még csak-csak megvan. A hídon be, majd két dzsip után iramodunk. Ezek elvezetnek bennünket egy helyre, ahol egy ember hosszú cölöpöket ver be a földbe, fölötte nagydarab, fehér sátor tornyosul. Kiderül, mégis rossz helyen járunk, annak ellenére, hogy pontosan négy quad és két motor is sorakozik a helyszínen. Így bízz a vadidegen dzsipekben! (Ha mindez Afrikában történik… De ebbe bele se gondoljunk…) Kiderült, hogy még nem vették elő GPS készülékeiket, nekünk pedig egészen egyszerűen nem is volt, ezért, mint a birkák: vakon követtük őket. Végül felhívom Tibit, aki pontosan útbaigazít, és meg is sürget: már épp ideje volna, hogy meg méltóztassak érkezni a rajt valódi helyszínére. Végül így történik. Immár ott sorakozunk a GPS koordinátákban megadott rajt helyszínen.

Tibi, Magdi (Tibi barátnője), és Ádám az autóval vannak elfoglalva: csinosítják a járgányt, felszerelik a csomagtartóra az immár „Bamakondér” névre hallgató szép, vaskos kondért, és intézik az utazáshoz szükséges formaságokat. Nővérem gyermekei lelkesen szambáznak a több tucat motor, dzsip, quad és egyéb két- és négykerekű járgányok közt, ami persze mind egyszerre szól, vagyis bőg. Mint egy nagy állatcsorda - fémből. Jómagam segíteni nem nagyon tudok, pedig szeretnék. Helyette a Népszabadság fotósának pózolok, az autó tetején, az autó előtt, mögött, és benne is. Hiába, ez is nagyon fontos az út sikeressége szempontjából. Közben folyamatosan gurulnak ki a járművek a szigetről, hamarosan mi következünk: még egy-két utolsó kattintás, és behuppanok Ádám mellé a hátsó ülésre, hogy részt vegyek életem első flúgos rallye futamán. Irány – Makó! De legalábbis az első GPS koordináta. Ebben a kocsiban természetesen már van GPS-ünk.

 

A verseny 26 etápból, ezekenn belül 35 ellenőrző pontból áll. Ez azt jelenti, hogy 35 helyen kell betűket, illetve számokat megtalálni, valamint különböző logikai feladatokat megoldani. Az első feladat abból áll, hogy NE kanyarodjunk rá az alsó rakpartra a szigetről kifelé jövet. Gondolom, ez azért van, hogy ne okozzunk jelentős forgalmi fennakadást a rakparton. Ezt teljesítjük. Egy következő ponton viszont rontunk, és elfelejtünk bekanyarodni egy helyen. Hiába, a GPS-ünkbe csak egy régi földút van feltöltve, és nem Budapest utcatérképe.  Végül korrigálunk, és megtaláljuk azt a laktanyát a XVII. kerületben, ahol a 2. feladvány található. Eztán Pécelnek vesszük az irányt, magunk mögött hagyva a kényelmesnek mondható városi aszfaltutakat, és immár földúton haladunk tovább. A 3. feladvány egy ház belső falára van pingálva, a környéken már vagy 8-10 járgány gyülekezik. Itt realizálódik bennem, hogy tulajdonképpen ezek az autós, motoros bácsik olyanok, mintha megtermett, nagy gyerekek volnának, akik kincskeresőset játszanak, és őszinte, gyermeteg mosollyal az arcukon, valamint jó nagy elégedettséggel ikszelik be a helyes (vagy helytelen) választ az ellenőrzőlapokon. Hogy mégsem gyermekek, arról egy pálinkásüveg árulkodik, melynek tartalmával megkínál minket az egyik autós. Nagy dzsippel, két nővel, és rendkívüli kedvességgel rendelkezik. Csapatunk természetesen elfogadja az italt. Koccintunk a barackpálinkával (persze Tibi, a sofőr kivételével), megköszönjük a kínálónak, majd útból útnak indulunk. Jó lenne már valamit reggelizni, ugyanis már 10 óra is elmúlt…

 

A 3. etáp Felsőfarkasd felé vezet, ami Gyömrő és Mende közt van valahol. Itt megjelennek az első komolyabb akadályok, (pontosabban gödrök, és hepe-hupák), aminek következtében az autó itt-ott fenn is akad. Ráadásul az út szélén parlagfű nő. Ezután következik a monori erdő, majd Újlengyel, ahol a feladatok az előzőekhez hasonlóak. Kevesen tudják, hogy Magyarország földrajzi közepe Pusztavacson található; nos mi emellett is elhaladunk. Annak jelen állapotban azonban kicsit jobban örülök, hogy ugyanitt a helyi sarki biffentőbe is betérünk, ahol végre lehet sört kapni. Reggelizni nincs időnk, így beérem némi száraztáppal, nevezetesen chips-szel. Ráérősen innám söröm, hogy legalább ez az öröm meglegyen, azonban a többiek már mennének. Hiába, a verseny – az verseny, ezért újból útra kelünk. Ezúttal az Euro-Ring nevű versenypályához igyekszünk, ami Pusztavacs és Örkény közt található, az M5-ös autópálya mellett. Itt go-kart-ozni lehet, amúgy, versenyen kívül. Tibi és Ádám ki is próbálják, jómagam nem. Még össze-vissza rázkódna bennem a sör. Bőven elég, ha az autó rázza a gyomrom, igazából meg nem is az én műfajom…

 

Immár a 8. etápnál, és egész pontosan Örkény és Tatárszentgyörgy közt járunk. Az út szélén egyszer csak kimagaslik egy katonai objektum, azaz egy rom. Az oda vezető út viszont erősen homokos, ami már szinte előrevetíti a nagy-nagy Szaharát. Bár már ott lennénk! De még csak Sarlósár felé zötykölődünk… Az utak egyre rosszabbak lesznek… Az autó meg megint össze-vissza ráz…

 

Már mélyen a Kiskunságban vagyunk, Kerekegyháza környékén. Ez a hely arról nevezetes, hogy tavaly itt mi bizony disznót öltünk. A Lucullus-szal, a Pongrácz Majorban. Kinézek az ablakon, és a távolban feltűnik vagy tíz apró pont. A „mieink’ nem lehetnek, mert túl lassan haladnak, és furcsán is. Hamarosan kiderül, hogy ló vontatja ezeket a járműveket. Egy lovaskordé mellett húzunk el, ami jó sok német turistát cipel magával. A bakon pedig az a Vörösmarty Zoli ül, aki az imént említett disznóvágást nekünk tavaly megszervezte Kerekegyházán. Szóval: ilyen kicsi a világ! Mindenhol homokos talajon haladunk, a navigáció sem egyértelmű. Ennek oka, hogy millió-egy apró, tanyasi út vezet egymás mellett. A Kiskunsági Nemzeti Park mellett is elhaladunk, majd a „csajozós” földutak után végre begurulunk Kecskemétre, ahol egy OMV kút időmérő-ellenőrző pontként funkcionál. A feladat egyszerű: vegyél valamit a kúton, és a pénztárgép által kiadott blokk a mérce, ami jelzi, hogy mikor értél oda. Ez aztán a marketing netovábbja. De legalább hozzájutok egy szendvicshez, és persze egy újabb doboz sörhöz. Ettől ismét boldog leszek.

 

Kecskemét után Borbás felé vesszük az irányt, majd Kocsértól Dél-keletre kanyarodunk a pusztán. Az út poros és mezőgazdasági, amin már meg sem lepődöm. A Kocsér-Árkosdűlő közti betonúton viszont annál inkább. A 17. etápnál pedig teljesen meghökkenünk, ugyanis egy olyan révnél kellene kompjegyet váltanunk, ami kb. 2 éve nem működik. Itt érzem először a feladat súlyosságát: „ha nem működik a komp, kelj át valahogy a Tiszán. Bárhogy”. Így teszünk, és ha nem is Tiszabögnél, de Nagyrévnél átkelünk a Tiszán. Balszerencsénk tovább tart, ugyanis a következő ellenőrző pontnál, Cibakházánál senki nem talál az ég-egy világon semmit. Pedig egy „betűt” keresünk. (Bocsánat, én találtam a fűben egy ötszázast, de gondolom, ez nem tartozott hozzá szorosan a játékhoz. Az eredményhirdetés során másnap kiderült, hogy a táblát, amin a betűnek szerepelnie kellett volna, egész egyszerűen ellopták.). Eztán jött a Jókúti főcsatorna, Mezőhék, majd Mezőtúr, ahol már több szerencsével jártunk.

 

A 21. etappal véget is ér a verseny első napja, ugyanis Murányi Bálint korcsmájánál, ami egy vasúti átjáró után helyezkedik el, végre megállapodunk egy helyben. Hogy pontosan hol, azt ma sem tudom: ha valakinek van kedve ellátogatni ide, az megteheti a N46 56.538 E20 33.347 es GPS koordináták érintésével. Egyébként érdemes! A tanyán több kacsa, tyúk, és egyéb háziállat él, mint gazdi. De ez általában így is szokott lenni. Jól érezzük magunkat: a mezőny közepén érkezünk meg a táborba, ahol már több tucat járgány sorakozik. Sokan már a sátrakat is felverték; többen matarészegek. Mi is így teszünk: mármint, ami a sátorverést illeti. (Csak aztán leszünk matarészegek.) Szeretnénk még világosban házat építeni, ami határozottan jobb érzés, mintha sötétben kéne. Az már nagyobb baj, hogy a sátor már egy óra múlva nyirkos.2,300 Ft ba kerül a TESCO-ban. Olyan is. Nem baj, talán egy éjszakát kibírok benne. Az Északi-sark után bárhol elalszom, de jobb ezzel nem viccelni: Bamako-ba majd komolyabb szerkezetet kell vinnünk. A sátorállítás után megcélozzuk az étkezősátrat, ahol pörköltet mérnek, csalamádéval, és persze sörrel. A pörkölthöz van külön egy szósz is, ami az elmondás alapján igen csípős. Megkóstolom, de legfeljebb annyira csíp, mint egy légy. Viszont annyira nem is rossz. Szórakoztatásunkról Czine Zoli gondoskodik (Tudood, aki a Szabadban.hu portálat működteti, és by the way, ugyanúgy részt vesz a Budapest-Makó versenyen). Persze, mindenkiből dől a sztori. Hát hogy a fenébe ne?? Azért egy ilyen úton akad bőven mesélnivaló. Például volt olyan is, aki lerobbant, és be kellett vontatni a tanyára. Másik érdekessége a mezőnynek egy kerekes-székes srác, Ricsi, aki ugyanolyan feltételekkel indult el, mint bárki más. Na ez az igazi bátorság! Legalább is szerintem. Egész jól elsztorizgatunk Ricsivel, az arcunkba pedig sör dől. Egyre több. Meg cseh repipálinka is, ami szintén nem tudom, hogy került oda. Lassan azonban úgy határozok, hogy elindulok alkalmi lakásom felé, és megpróbálok valamicskét aludni. Csapattársaim már rég a lóbőrt húzzák. Körülöttem sztereóban horkolnak mindenféle sátrak. Mindjárt én is horkolok, de előbb túl kell tennem a nedvesség által okozott sátorbéli traumán. Összevissza rázott csontjaim és belsőségeim végül nyugovóra térnek.

 

 

II. nap

 

Reggel hatkor ébredek, eléggé megviselt állapotban. Nem jól aludtam az éjszaka: nyirkos volt a sátor belülről, és csak az Alpine Pro hálózsáknak és ruháknak köszönhettem, hogy legalább nem fáztam. Ezek az Északi-sarkon is velem voltak. A sátor összerakása után lángos illat után iramodunk. Kiderül, hogy helyi asszonyok friss lángost sütnek. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára friss lángost. Olyat, ami a szemed láttára sül ki. Gyorsan rendelek kettőt, hozzá pedig citromos teát iszom. Érzem, ereimbe visszaszökik az élet. Körülöttem heves diskurzus alakul ki az éjszakai horkolókról. Jómagam mélyen hallgatok. Arról is beszélnek, hogy egy-két „állat” egész éjszaka járatta a motort az autójában, hogy ne fázzon. (Ember és autó ugyanis együtt hált egy nagy focipálya méretű fűdarabon, csak erről az előzőekben elfelejtettem szót ejteni.). Csak több százan lélegeztünk be ezért szén-monoxidot az éjszaka, bár nekem ez fel sem tűnt. No de túléltük, és ez a lényeg. Gyorsan összepakolunk, hogy reggel 8 órakor nekivágjunk a maradék néhány feladatnak.

 

Murányi Bálint korcsmáját elhagyva egy komphoz visz minket az út, ami ezúttal a Hármas-Körösön visz át minket. A komp szó hallatán egy kicsit azért megijedünk – nem átverés lesz-e ez megint? Végül kiderül, hogy nem, ugyanis jó egy óra várakozás után végre átjutunk a folyón, ami egy töltésre vezet minket Szarvas előtt. Itt levághatnánk egy jó nagy darab utat, ha balra mennénk, csak akkor egy védett területre tévednénk. Van olyan, akit ez egyáltalán nem zavar: megy át a tökön-paszulyon, kukoricán át, csak eljusson a célig. Sajnos ilyenek is vannak. Olyan kalandunk is volt, hogy tegnap egy ember traktorával elállta az egész utat, mert épp kezdett elege lenni abból, hogy több mint száz autó a tanyája mellett hangoskodik. Ilyen is volt, és alapjában véve igazat is lehet neki adni.

 

Az út Makóig vezető részén végül semmi különös nem történik, az autó elejében bekövetkező zörgést leszámítva. Elsuhanunk Fábiánsebestyén és Nagymágocs között, Székkutas mellett, ahol végül rendkívül nagy porfelhőt verünk fel. Hatrongyosnál arra kellett vigyázni, hogy ne hajtsunk be a Körös-Maros Nemzeti Parkba, ami azt gondoljuk, sikerül is. (A jó ég csak a megmondhatója, hogy ez hol van pontosan, ugyanis minden olyan egyforma arrafelé). Végül, tartva eredeti pozícióinkat, elérkezünk Makó határához, ahol felsóhajtunk: az utolsó órákat már elég nehezen viselte az autó. Makón aztán egyenesen a Makói Hagymafesztivál helyszínére érkezünk, ahol nagy ováció közepette begurulunk a többi autó mellé, a Barna klán további reprezentánsaihoz. Ez a hétvége a hagyma körül forog Makón: nemzetközi szakmai konferencia, valódi vásári forgatag, megasztárok, élõ makói panoptikum és változatos sportrendezvények teszik színessé és tartalmassá ezt a már évek óta megrendezett gasztro-ünnepet. És persze mi is, hiszen makó hagymát használunk a békési tarhonyaételünkhöz. Apropó, most a receptet is közreadjuk!

 

Békési tarhonya

 

Hozzávalók 10fő részére:

Füstölt szalonna 30dkg, füstölt parasztkolbász 50dkg, tarhonya 60dkg, vöröshagyma 30dkg, zöldpaprika 30dkg, paradicsom 30dkg, burgonya 50dkg, só, bors, fokhagyma 3gerezd, fűszerpaprika 1dkg,

 

Elkészítés:

A kockára vágott szalonnát kiolvasztjuk, beletesszük az összevágott vöröshagymát megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a zöldpaprikát és paradicsomot tovább dinszteljük. Beletesszük a fűszereket felöntjük 2liter vízzel hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát. Amikor a burgonya éppen megfőtt hozzáadjuk az előre zsíron megpirított tarhonyát. Lassú tűzön folyamatos keverés mellett főzzük, hozzáadjuk a felkarikázott kolbászt és készre főzzük.

 

A bemutatkozás és a további formaságok mellett látjuk, hogy a békési tarhonyaétel is szépen fő, ráadásul két nagy kondérban. Belekotnyeleskedem, és kevergetem én is vagy tíz percig. Kábé 2,5 óra múlva lesz eredményhirdetés, addig pedig jól kell lakatnunk az egész mezőnyt. Áthurcolkodunk a nagysátorba, ahol mindenki már szemlátomást élvezi a az ételt. Eztán már csak az eredményhirdetés következik, ahol, ha nem is győztesként, de kiemelik a Lucullus BT-t, mint az aznapi ebéd elkészítőjét.

 

Halleluja. A kétnapos kalandot sikeresenek ítéljük meg, koccintunk mindannyiunk egészségére, majd lassan visszaindulunk Budapestre.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest makó rali

A bejegyzés trackback címe:

https://extremszakacs.blog.hu/api/trackback/id/tr821471528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása