Idézet a 2005. évi nagy, Feröer-szigeteket-átszelő túrából.

"És végre elkezdünk beszélgetni a feröeri konyháról, ami nagyjából a következőkből áll. Ha a hagyományos Feröer-szigeteki ételek iránt érdeklődünk, jobb ha egy időre elfelejtkezünk a friss zöldekről és hozzászokunk a gondolathoz, hogy húson és krumplin kell élnünk. Minden ételnek a bárány az alapja, és az egyik legnépszerűbb fogás a skerpikjot, azaz a jól érlelt, levegőben szárított bárányhús, amelynek élvezetéhez éles kés és erős rágószervek szükségeltetnek. A hjallur-nak nevezett szárítókamra sok Feröer-szigeteki otthon elengedhetetlen tartozéka. (Nem fogjátok elhinni, de voltam egy ilyen "szárítóban", Uni szüleinél, ahol nemcsak báránydarabok lógtak, de véres-sós bálna filével is találkoztam! Ez sem adatik meg minden idelátogatónak) Az egyéb helyi finomságok között van a rast kjót (félszáraz bárányhús) és a kiszárított hal. A véres grindadráp után (bálnamészárlás, aminek az a lényege, hogy a bálnákat a helyi sekély vízbe csalogatják, és lándzsákkal leölik. Ilyenkor a víz vérszínű több száz méteres körzetben. Láttam róla fotókat Uni szüleinél - félelmetes látvány! Ugyanakkor ez az egyik legfontosabb közösségformáló esemény is, amelyet a Greenpeace mindig próbál megakadályozni. A helyiek pedig csak a palackorrú delfineket dobálják vissza, ha fognak ilyet, pedig annak is nagyon finom a húsa. Hiába, ez egy évszázados hagyomány!) a helyiek a grind ogspik nevű különlegességet fogyasztják, azaz bálnát (lásd a skerpikjot kép fölső részét!) és bálnazsírt, aminek kihagyását akkor ajánljuk, ha a bálnák kiirtásától felkavarodik a gyomrod. Pedig nem volt rossz ez sem - bár a bálnának inkább halíze van, mint húsíze - Uni elmondásával ellentétben. A bálnazsírnak pedig nagyon erősen faggyúíze van, de amolyan "óceánban átitatva".

A bálnazsír: