A szokványos dolgokra azonban nemigen figyelnek oda az emberek. Némi extrémitással és kreativitással fűszerezve azonban már ráirányítható a figyelem akár egy olyan egyszerű dologra is, mint a paprikás csirke, amit a berényi szakács jelképül választott. Négy évvel ezelőtt a világ tetején, az Északi-sarkon főtt meg először a hazai étel, azóta pedig már bejárt több sivatagot, a Karibi térséget, a Kaukázus vidékét és Európa több pontján is megfordult. Október végén pedig Jászberénybe érkezik.
— A harmadik alkalommal megszervezett Jászsági Tájékozódási Ralin veszek részt. Úgy gondoltam, hogy a paprikás csirke világjárása után miért ne készülhetne el ez az étel Jászberényben is. Az egész rali arról szól, hogy GPS koordinátákat keresve, a Jászságban 250 kilométert bejárunk és a kistérség nevezetes pontjaira juthatunk el. Emellett pedig, hogy hűek maradjunk a főzéshez, elkészítem a paprikás csirkét.
Mindenképp különleges helyszínt szeretne választani ehhez — sorrendben a 13. — a főzéshez is. Nagyon elképzelhető, hogy az alma materbe tér vissza Turóczi Gábor és a Gyakorló Általános Iskola épületének tetején főzi meg a hazánkat népszerűsítő ételt.
A világ több pontjára elvitte már magával egykori iskolája, a jászberényi SZIE Gyakorló Általános Iskola emlékszalagját Turóczi Gábor
— Minden főzésben volt már eddig is szépség és nehézség egyaránt — mondta érdeklődésünkre a fővárosban élő szakács. Majd hozzátette, hogy a legnehezebb körülmények az Északi-sarkon, illetve a Lánchíd tetején fogadták. Azt eleve feltételeztük, hogy a világ egyik leghidegebb pontján, mínusz harminc fok közeli hőmérsékletben, folyamatos szélviharoktól veszélyeztetve, kétoldali tüdőgyulladással és 39 fokos lázzal nem lehetett gyerekjáték a főzés. Ugyanakkor meglepetten érdeklődtünk, hogy mi okozta a nehézséget a Lánchídon.
— Már eleve nem volt egyszerű felmászni a tartópillérre, annak tetején pedig semmilyen biztosító berendezés, kábel vagy korlát nem állt rendelkezésre. A szél itt is fújt, a híd pedig az állandó forgalom miatt folyamatosan remegett, és alig volt helyünk. Igyekeznünk kellett, mert bejelentettük ugyan a főzést, de tudtuk azt is, hogy ha véletlenül egy olyan rendőr járőr ér a közelünkbe, aki valami miatt nem tud a próba teljesítéséről, az rögtön lezárja a hidat, értesíti a tűzoltókat és mentőket, majd csak utána kérdez. Egy NATO-küldöttség konvoja ugyan elhaladt alattunk, de végül sikerrel megfőztem a paprikás csirkét.
Turóczi Gábor hozzátette, hogy mindennek meg volt a maga veszélye: a Góbi-sivatagban például leginkább az ismeretlen növényektől, állatoktól tartott. Európa utolsó kommunista államában a Transz Dnyeszteri Köztársaságban (épp Csernobil felé tartottak társaival) pedig a száz méterenként őket igazoltató rendőröktől. Legutóbb Európa legészakibb pontján, a norvégiai Északi-fokon, a Nordkapp-on főzte meg a paprikás csirkét.
Kisebb túrákkal folytatódik a kultúrmisszió
Turóczi Gábortól tudjuk, hogy megkezdett vállalását folytatja és tervezi, hogy ezután is főzi majd a különböző jellegzetes helyszíneken a magyar paprikás csirkét. Túráit azonban egyelőre csak kisebb távokra tervezi, ugyanis nemrégiben megszületett a kisfia. A most hét hónapos Balázst és családját pedig nem szeretné már hosszabb távra magára hagyni. — Nagyon remélem, hogy nemsokára már közösen indulhatunk a főzőtúrákra — tette hozzá az ifjú apa.
